Még sincs elveszve a világ?

Polgár Szilárd

_____________________________

Napsütötte júniusi délután, a Fő térre igyekszem. A Nagytemplom körül ügyeiket intéző, rohanó járókelők, kedvesen andalgó szerelmes párok, játszótérre igyekvő családok, Pápára érkező turisták, vakációzó baráti társaságok zsibonganak. Közülük sokan a tér padjain és a templomot körülvevő védőkorlát padkáján pihennek, többen a bejárat ódon lépcsőin beszélgetnek.

A Nagytemplom ajtaja tágasra nyitva. Belépek. A templomban rajtam kívül senki sincs. Nagy a kontraszt, kívül sokan, benn meg csak én. Isten háza üres. Üres, pedig a hit ingyen van, immár kétezer éve, és talán soha nem volt rá nagyobb szükség, mint keresztény értékeit egyre inkább elvesztő, modern világunkban.

Negyed óra múlva kifelé indulok, amikor a templomfolyosón két fiatal pár jön velem szemben. Mosolyognak, ismeretlenül is köszönnek, majd keresztet vetnek. Arcukról szeretet és öröm sugárzik. Látszik, hogy igaz hitben járnak. Nemcsak egymással, Istennel is. Lehet, hogy még sincs elveszve ez a világ?