Polgár Szilárd

_____________________________

Egy adventi templomi hangversenyen ismeretlen idős hölgy ült a mellettem lévő padsorban. Arcán mély barázdákat vájt az idő, hófehér haját elegáns kalap fedte, törékeny alkatát vastag szövetkabát óvta a hidegtől. Elmélyülten hallgatta az egyházi muzsikát és a szentmisét celebráló atya szavait.

A plébános Pál apostol levelét idézve a szeretetről beszélt. A szeretetről, amely türelmes, jóságos, nem féltékeny és nem kérkedik. Nem tapintatlan, nem keresi a magáét, haragra nem gerjed, a rosszat föl nem rója. Nem örül a gonoszságnak, de együtt örül az igazsággal. A szeretetről, amely mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél és mindent elvisel, de soha el nem múlik.

Ezeknél a soroknál az idős hölgy váratlanul rám pillantott. Barátságos, apró szemeiből könnycseppek gördültek le, majd felém fordulva csak annyit suttogott: „Fiatalember, ez a legfontosabb, a szeretet.” Egyetértően néztem vissza rá. Isten szereteteként karácsonykor az ige testé lett, és immár közöttünk lakozik. Gondoljunk hát erre az év többi napján is.

Boldog karácsonyt mindenkinek!

Polgár Szilárd – Minden jog fenntartva! © Mediaworks Hungary